A terhesség csodálatos folyamatáról, és a szülésről számtalan őszinte történetet lehet olvasni, hallani, hiszen a világ egyik legcsodálatosabb élménye minden nő számára. Azonban ha valakinek meghal a babája még a terhesség során, arról vagy nem mernek, vagy nem akarnak, vagy nem szeretnének beszélni legtöbben.
Pedig sokaknak segítség az, ha hallja a másik történetét, hogyan jutott túl (már amennyiben túl lehet jutni a veszteségen), vagy hogyan tudta a másik feldolgozni a veszteséget.
7 pontba összeszedtük a fő lépéseket, melyek segítették a gyászfolyamatot azon nők számára, akik elvesztették babájukat.
1. Minden vetélés más. Van, akinek vérzéssel kezdődik, de olyan is van, aki nem is tud róla, csak az ultrahangon veszik észre, hogy már nincs szívhang. Ezen a tényen nem lehet már változtatni, és nem szabad önmagunkat hibáztatni, hogy mit tehettünk volna másképp. A vetélés maga önmagában is hatalmas fájdalom, ne terheljük magunkat önmagunk hibáztatásával.
2. Sajnos, hosszú folyamat. Ahogy a szülések történeteit hallgatjuk, sokszor rácsodálkozunk, hogy pár óra alatt megszületett a kicsi. Azonban ha a magzat már nem él a terhesség folyamán, akkor a vizsgálatok, beavatkozás, várakozás sokszor hetekbe is telhet, és sajnos a feldolgozás se megy egykönnyen.
3. Feldolgozni azt, hogy nem láthatjuk a meg nem született babánkat, kétségtelenül hatalmas lelki erőt kíván. A vetélések kb. 50 %-a még az első trimeszterben történik. Néhány nő számára ez jobb így, könnyebben túl teszi rajta magát, néhányan viszont pont azt hiányolják, hogy nem láthatták sohasem meg nem született gyermeküket. De ezzel, hogy láthatjuk, vagy sem a babánkat, semmivel sem könnyebb feldolgozni az elvesztését.
4. A menstruációd visszatértekor az első hónapokban valószínűleg erősebb lesz, de a 3. vagy 4. alkalomtól kezdődően visszatér a normális kerékvágásba.
5. Nem baj ha beszélsz róla, és ha sírsz. Ezek mind segítenek abban, hogy tovább tudj lépni és felkészülhess arra, hogy egyszer (újra) anya lehess.
6. Mindig lesznek nehezebb napok, pillanatok. A kisbaba elvesztését sose fogjuk elfelejteni, kitörölni életünkből, és ez így van rendjén. Nem baj, ha néha szomorúak vagyunk, amikor rágondolunk. Fontos, hogy meggyászoljuk.
7. Esély van a szülés utáni depresszióra. Akik átestek egy vetélésen, azoknál kimutatható, hogy gyakrabban jelenik meg a szülés utáni depresszió (PPD). A terhesség gyorsan változó hormonális folyamatot eredményez, így nem csoda, ha lelkivilágunk, hangulatunk is ingadozó, szélsőséges állapotba kerül. Amennyiben lehetőség van rá, keressünk fel szakembert, aki segít a feldolgozásban, vagy keresd fel nőgyógyászod, ha úgy érzed, nem vagy önmagad. Soha ne egyedül dolgozd fel a veszteséged, mindig kérj segítséget, párodtól, barátaidtól, orvosodtól.
